Téboly határán
Írta: Rawena Dátum: Szeptember 15 2007 05:38:57

---

T

Mikor csend van, csak a szél fúj,
s nincs senki, ki szavakat súg.

---

Teljes hír

---

Mikor csend van, csak a szél fúj,
s nincs senki, ki szavakat súg.
Mégis hallod, hogy téged gúnyol,
Az csak a falevél, mi lehullott.

Mikor egyedül vagy magányodban,
Köd borítja a környékbeli fákat.
Mégis látod azt, ki egykor szeretett,
Rád mutat, s kacajjal mondja nevedet.

Mikor kint álsz a semmi közepén,
Zuhog az es?, s mennydörög az ég.
Mégis érzed a szerelem illatát,
Pedig szíved fagyott, s kemény már.

Mikor járod a temet?ket, keresed nyugalmad,
Bár sejted, élve, soha nem találod meg azokat.
Mégis érzed közelségét, nyúlsz érte kétségbeesve,
Árát teljesíteni nem tudod, zokogsz elkeseredve.

Mikor hallod, s látod mi nem létezik,
A nyugalom, mit keresel, hiába, nem éred el.
Akkor állsz a téboly határán,
Mit ha átlépsz, semmi sem érdekel.