Csend-hullámokon altat az est kóbor árnya
Elmerengek léted tükör-peremén
Felfestelek képzetem álom-falára
Óvatosan vonom ecsetem Feléd.
Nyíló ajkad ívét érintem remegve
Dallamodban lüktet az egész világ
Ó, hogy vágyom csókod százszor, s ezerszer
Tüzes rózsaszirmod hullasd még reám.
Szemed bársonyának simogató fénye
Mint nyári napsugár lágyan körbefog
Az örökkévalóság tekintet-örvénye
Elsodor, s újra összefon.
Végig siklok nyakad érverésén
Mélyen szívom magamba illatod
Szíved köré festem vágyam létezését
Ecsetem könny-színeit mind Beléd hullatom.