Szeretet-hálót vonva a világ fölé
a Mindenség Ura átforditja
az Idő kerekét,
újra-élesztve a fakuló reményt.
De szavak bombája robban
a szív küszöbén,
lélekbe markol a fájó érzés,
a hit romjai felett
lebeg a kérdés,miért?
A megértést szomjazod
de becsapódó villám tépi szét.
Magasra épült falakat
dönthetne könnyedén,
szétzúzhatná a magányt
s a lelkek közönyét,
ablakot nyitna a világra
ha magadhoz engednéd a fényt.
A fényt,mit a szeretet
örök máglyája táplál,
mi nélkül szürke s hideg
lenne az egész világ.
Hát emeld magadhoz a szeretet fényét,
mely beárad a robbantott résen,
ne épits újra magány-falat,
ne zárd ki a világból magad.
Győzd le lelked közönyét,
mert könnyen elveszel a mindenség ölén
ha kivül maradsz a szeretet-háló körén.