FELTÉPETT FELEDÉS
a múlandóság felhőbe szűrődő pára
ringató anyaöl tápláló anyamell
letörve mind a feledés pompás virága
távoli szó amire innen jaj felel
hol jársz te ősanyám megfosztva
élettől dicsőségtől magzatától
csontjaid üszke évszázad távolából
még a sírodat sem megosztva ősapámmal
jobbot sem nyújtva fagyos parolával
élet melyet termékenység és mákony cáfol
hol jársz te elvonuló korom felhő
s az egyetlen kiben megfogant véred
hol jársz árnyék szívemben dudva felnő
de zöldell általad bennem az ezerágú élet