Egyik könnycsepp követi a másikat
Végigfutnak arcomon, és megtéve a nagy utat
Elhalnak a párnán, mi beissza őket
Áztatják azt, mint eső a földet
Potyog a könnyem, mint égből az áldás
Az okát nem tudom, de nincs megállás
Újabb és újabb születik, és hal el
Aztán felszáradnak, hát felejtsük el.
2002. március 31.