Az elmúlás színe, fekete vagy szürke,
Bánatomat harag, s keserűség szülte,
Magány ajtajának, szenvedély a zárja,
Gyámoltalan lelkem, rút enyészet várja
Hóban árválkodik; apró, sötét levél,
Elhullott vágyakon, parányi szemfedél,
Homályosult szemmel, révedek a múltba,
Eszmények zuhannak, kitárt karral kútba
Megdermed a világ, sok-sok régi emlék,
Örvénylő hajnalok, izzó naplementék,
Fagyott arcú szobrok, homlokukon gyász van,
Kopott, szürke csontok; vérfertőző nászban
Lázasan ágáló, tudatlan sarlatán,
Elbukott igazság; lehet, vak is talán,
Hitemnek sírkövén, fekete a márvány,
Fehérlő romok közt, porba hullott bálvány
Lelkem vad táncot jár, áthatja a harag,
Köröttem a téboly, szonetteket farag,
Romos ház ablakán, vihar tépte keret
Szívemre a nemlét, hasít fájó sebet
Távolabb lugas vár, halál szülte szürke,
Koporsóm fedelén, kihunyt tüzek üszke,
Elpocsékolt évek, tékozlón élt élet
Buta hívságoknak, Halál vet majd véget