Ne, most nincs türelmem
éles verseket olvasni, most nem.
most a lelkembe olvasok bele,
hogy szóhalmazzá omolt gondolataim
mint verik zavart tamtamjaikat
a nappalok kifeszített oldalán,
csak magamban hallom a tüskéiket
felém fordító akácok kényszerjaját,
csak kicsit hagyjátok az árokmartok füvét
megsimogatni még egyszer magamban,
hogy szeretgethesselek a susogó
sarjadó holnapban is Téged!