A titok mi felemészt
(múltat,jelent)
talán a jövőbe vész.
összeköt még veled
markol szorít:
fájdalmunkat nem ereszti el
bánat a szemed sarkában ül
nézel...
de lelked csupa űr
-hol egy kor élet lakott-
ott a múlt megölt minden csillagot
(hideg sötét mi körbe vesz)
kezem nyújtom FOGD:
többé már nem ereszt téged el
fényt viszek az üres térbe
magot vet majd az élet
szorításból így lesz béke
megnyugvást hozva a szenvedésnek
(nézz)
előtted állok
a titok kötelét ketté vágom
eltemettem a múltat vele:
de Téged soha nem felejtelek..