Hazug csodák hamis aranyával
fizet ki e tébolyult világ,
kerékbe tört hitedet megcsúfolják
üres szavu,önjelölt próféták.
A mindennapok szürke erdejében
valahol elveszett a szeretet,
szintelenné fakult érzések közt
önmagad is meg kéne keresned.
Múló napok sápadt árnya
világodat körülzárja,
groteszk mosoly kisér csalárd szavakat
utánad nyúl,nem hagyhatod el múltadat.
Lelkeden sötét felhőtakaró
várod,hogy belepjen mindent a hó
s mig téli álmát alussza a világ,
az ember végtelen mélységekbe hullva
elszántan keresi elveszített álmát.
De tudja,már nincsenek önámító csodák,
csak magától remélhet megváltást.