Álmokból szőtt égi tünemény,
Én voltam ez, bár nem is én.
Színtiszta gondolat, bánat, remény,
Mi eltűnt az éjszaka csillagos egén.
Szelek szárnyán repült az óceán fölött,
Mint szabad sasmadár, az égen úgy körözött.
De egy pillanatra megállt egy ablak mögött,
Meglátott engem, és belém költözött.