Kék Égből hattyúk dala a Földre szállt,
Csak a szűzek hallgatják,
Kik cipőtlenül járkálnak,
S mezítlenül a rügyeket tapossák.
A szerzetesek befejezték imájukat,
A remete is a pincéjébe maradt.
Minden elcsendesült
Ajtajának retesze alatt.
Vérzett a kezem, gondolatom
Hiába is keresem, azt mit szeretnék hinni,
A Föld tele van titkos zümmögéssel,
Mely túl közel van a lábhoz,
S túl messze embereknek homlokához.
Ki fog gondolkozni?
Valaki megmérgezte az ember kútját,
Kezem vizében megmostam...
Én is hibás voltam!
S ma kiáltok: Nem vagyok méltó az élethez,
Kicsi, nagy dolog ... minden elvadult
Szívem is meghalhat,tépjétek ki...s elprlad.