Vallomás
Írta: Taygeta Dátum: December 31 2009 00:09:05

---

M

Megigéztelek,
lelked fonalát,
magam köré fonom,

---

Teljes hír

---

Vallomás



A remény szivárvánnyal szőtt
fövenyén lépkedve,
az éjszaka piciny szikráit hoztam
neked csokorba szedve,
s a párnádra szórom minden este.

Megigéztelek,
lelked fonalát,
magam köré fonom,
a szerelem vágyakozó
morzsáit eléd szórom.

Sóhajom suhan a messzeség ködében,
feléd száll az éj bársonyos
fényében.
Kincsem lettél,
mint az égnek a csillagok,
magányomból
elűzted a bánatot.


Ízlelgetem a tőled
kapott boldogságot,
nem ígértél semmit,
mégis szívembe zártalak,
szédítő az érzés ,
mely szelíden fojtogat,
örökfényű a pillanat.

Csókolj igéket a számra,
s ha majd a gyönyör
a kéjtől is sír,
együtt fürdünk
balzsamos mámorában.


Örök legyen a perc,
melyben csak engem ölelsz.
A csillagokkal írom
az éj kékjére,
hiányzol,
szeretnélek megölelni végre.


Fátyol szövi az éj rejtekét,
bűvös káprázat szinezi
a hajnalt ,
Szemedre lágy csókot
hint az álmom,
szégyenlősen mellém
bújik a vágy,

ölelésedben haldokolva,
vigyél oda,
hol éberen virraszt a szenvedély,
ahol minden perc
boldog reményt ígér,

hol a felhők fátyla
kecsesen lebben,
s csillagmécsesed
mutat utat nekem.

Törékeny gyöngysor,
láthatatlan fonál,
mely összeköt minket
a titokzatos végtelen taván.
Lelkünk szent mélyében,
egy fénysugár,

egy szerelmes sóhaj,
melyet feledni lehetetlen,
nincs közöttünk semmi,
csak egy boldog érzés,
de az eltéphetetlen.


2009.12.29.

György Viktória Klára