ZARÁNDOKLAT
ha léptem alatt roppan
kérgesen szürkésfehéren
s a szürkét visszhangzani látom
haragosan a tompán felhős égen
lábaimon kúszik felém a fagy
míg lassú fogaim vacognak
nem szedek zúzmara virágot
csipkebokrokról bogyót sötétpirosat
nem lebbentek fel rigó fátylakat
kerülöm bokrát kérges fát mit őz lerágott
csak a hideget lehetne elkerülni
kékülő szájból felhő a lehelet
két tűz közé combodhoz feküdni
könyörögve parányi ajkú meleget