Újévet köszöntünk!
Reményteli, boldog, új esztendőt
Kérünk, mindig így várjuk
Bizakodva, újra elmélázva,
S fogadkozva.
Eldobnánk eddigi életünk
Nyomait, mint a régi naptárt.
Az újon még tiszta az Oltár!
Tisztulnánk hát
Mi is hozzá.
Eleinte hófehéren
Virít a lap,
Mint lelkünk fénye.
De minél többet
Hajtogatjuk,
Akár a szót,
A lapokat,
Elmosódik rajtuk az írás,
Rájegyezgetjük a feledékenységet.
Színessel, tollal, grafittal,
S nyomorral
Kenjük össze a napokat!
Mire ennek is a végére érünk,
Rongyossá válik az álom.
fájdalmas a felismerése,
Hogy az elmult ötvenkét hétnek
A termése, ismét széttépve
Mehet a szemétbe.
1992.