Időtlen idők óta várom,
hogy végre rám találj,
lelkem szomját ki olthatná
nincs senki más.
Békétlen lelkemnek békét hoznál
bánatom bársony szavakba burkolnád,
a múltra feledés-fátylat boritanál
s lassan belesimulnának
az időtlen Idő ölébe
száműzött fájdalom-hullámai
a Létezésnek.