Nini, itt vagy már előttünk, pedig még csak a hátunk mögött álltál,
s oly messze voltál, a túloldalról integettél még jó pár hónapja.
Mindig eljössz, csillogsz, jót vagy rosszat hozol,
kinek mit szán a sors.
Szembe nézni veled nem könnyű, mert ahogy mindig újra és újra eljössz,
csak öregszünk és öregszünk.
Egy évvel újfent öregebbek lettünk.
Haladnak azok a fránya évek, s mi ettől nem leszünk szebbek,
Csiszolódunk, az idő vasfogai által, s tanulunk az élettől az életben.
Sebaj, mert ennek úgymond így kell történnie,
aztán nemsokára úgyis meg kell lennie,
hogy ismét találkozunk pezsgőt bontunk,
és mámorosan csillogó szemmel iszunk,
várjuk, hogy jobb legyen az élet az újévben,
de mi csak egyre rosszabbat kapunk,
azonban nem éri meg panaszkodni,
mert ott él a szívünkben a reményünk,
talán jobb lesz az eddigieknél is az Újévünk.