.. a múlt árnyékát látom:
kifosztott csend maradt
újra élve megsebzetten
zablát rak számba a fájdalom
résnyire nyitott ajtón
kúszik be a sötét
hideget hozza rám
(érzéseimet a földön teríti szét)
álltam s kezed fogtam
de örökre elveszett
zárd rám az ajtót
ne legyek többé a betűkön ékezet
-állj meg egy pillanatra-
nézd a szilánkokat mi megmaradt
törött ablakon keresztül
kémlelem sorsomat:
mi megragadt
a múlt nem enged
s a jövő ködbe vész
fájdalmas tűzben élek
(elemészt)
halk dobbanás mi jelzi létemet
rettegett álmokból ébredve
a jelen fogja két kezem...