Csak egy árnyalak vagy,
ki múltból a jövőbe átkísér,
az út más, mégis
árnyujjad szívemmel összeér.
Sápadt az érintés,
íze fáj keserűn,
úgy játszik rajtam, mint
vonó a hegedűn.
De
már messze a vissza,
az út lépteimben tova halad,
árnyad a tegnapban,
mint lapra felnyalt bélyeg, ottragad.