Fekszem melletted, lágyan átölelve,
Szívem csodás szerelemmel telve!
Hallgatom édes szuszogásod,
Nézem ajkaid, mely előbb szavaiddal játszott!
A takaró alól édes morzsácskák kacsintgatnak felém,
Szinte hívnak, csókolj meg, szád legyen örökké enyém!
Még bírom, bár kínok kínja az enyém,
Mint delejes mágnes, a morzsácskák vonzanak feléd!
Lassan mozdulok, lágyan megérintlek,
Az édes morzsákat finoman megcsípem!
Jajj, ne tedd, ne ébredj fel, de megmozdulsz te drága,
S az édes morzsákat elém rakod, szinte nekem kínálva!
Nem, nem bírom megállni,
S mint éhes rigó csapat télvíz idején,
Rád borulok, s a morzsáidat kóstolgatva,
Lassan elalélok én!
Szinte eszemet vesztve, játszok velük,
S mint a rigó, mely válogat a morzsák között,
Én is azt teszem, hol itt, hol ott, néha a morzsák között,
Lágyan egyiket számba véve, az álom mezejére, lassan együtt megyünk!