Konyhában kezdődik a főszerep,
Odakint, alkonyodik már, napnak
Párnája égen vörösen izzik!
S mint szorgos hangya, fehér
Neon világnál, két kezem
Vacsorán munkálkodik.
Nem vagyok dús gazdag úr,
Nem vagyok szolga, csak
Az időnek vagyok rabja!
Házat paprikás illata járja át.
Asztalon zöld kockás viaszos vászon.
Rajta, itt-ott pirosra érett sárgabarack,
- szeretem-, minden oly eleven!
Vacsora csendben elfogyott,
Szó, ajakról el nem hangzott.
Csendet néha tányéron kanál töri.
Nincs harag, csak minden
Porcikám leigázott!
Hogy ily békésen telt az est,
Zajt, a légy zümmögés ütött.
Fejemből a gőz elszállt, mint
Ott sarokban lufi, testem,
Minden csigolyám, vízágy
Ringató ölén nyugszik.
Még nincs itt ideje az éjnek,
Csak a harangszó köszönti.
Ölelés ébred, hol csók hiába áraszt!
Ébred a NET világa, szemnek
Szivárványa, - de ott a sarokban!-
Családnak apraja, nagyja, társas
Élet, ma világának hódolója.
Képernyőn ezer szín, s üzenet,
Arcomon mosoly fakad,
Mit, talán rossznak ingyen ad!
S még odakint az éj sötét ruháján,
Ezüst csillag ragyog, nem figyel
Arra senki, hold nő, vagy fogy!
Hold előtt felhők futnak, mint
Ablakom előtt délben,
Cicák, cikázva futkároznak!
Már nem érzem lényét annak, mi
Anyám ajkáról hangzik.
Hogy a hold csurgóra áll!
Csak mosolygok, s ez én vagyok.
Természetnek törvénye van, a
NET, kinek csábító, s ezer arca van!
Mikor sorok születnek, eszemben
Már csörgő órát keresem.
Az ébredő természetet megelőzzem,
Testem akaratát én legyőzzem!
Időt, mint rabigát magamra öltsem.
Újból és újból,
Kérdezzem, kivagyok?
Olvasó, légy csillag az éjben,
Tündökölj a sötét égen!
Álmod, ne zavarja csörgő óra.
S várd még nap köszönt, tested
Lágyan fürdik melegétől.
Arcod mosolytól ragyog,
Hallják,miként ajkadról
Zeng kedvenc dalod!