Előtted állok újra, halhatatlanság..
Önmagamba révedve megtaláltalak.
Ledéren bódít a messzi végtelen,
Szerelem nyílott antik kertek alatt.
Hirtelen jött szélvész lelkem elrabolta,
Fojtó emlékekbe merülve didergett..
Mit évek óta hiába kerestem-
Most szikrázva vakít azúr szemeiben.
Utolsót figyelmeztet ma az ércharang,
Káprázatos ikonok fénye elvakít.
Menj! Csak előre ezen az ösvényen!
A kristályok közt áhított jövőd lakik.
2010 január 03.