Tegnappá váltak a holnapok,
én az úton már csak ballagok.
Nem sietek,már nem vár rám senki,
nekem itt a Földön kell lenni.
Van még dolgom ebben a létben,
csak álmomban járok az égben.
Csodálom ott az angyallétet,
de reggel mindig vissza térek.
Ott télen is virágok nyílnak,
az angyalok soha nem sírnak.
Szeretet tölti be a teret
és mindenki mindenkit szeret.
Szövögetik az ezüstszálat,
minden nap készítenek százat.
Ezen jövünk mi a Földre,
úgy gondoljuk,hogy mindörökre.
Szép nagyon itt e Földön minden,
ennél szebb a világon nincsen,
mégis vágyódunk odaátra,
a nem megfogható világba.