Hólapáthangra ébredtünk,
Rögtön az ablakhoz mentünk.
Az éjszaka nagy hó esett,
Minden nagyon szép fehér lett.
A szemközti domboldalon,
Nincsen még most nyom a havon.
Ám ha jól megreggelizünk,
Akkor majd szánkózni megyünk.
Ráérünk, mert nincsen suli,
Piciknek meg bölcsi, ovi.
Tízórakor kivonulunk,
Pont ebédig maradhatunk.
Szánkópálya jól tele van,
Sok gyerek csúszik boldogan.
Csúszás közben sikítoznak,
Főleg hogyha felborulnak.
Vidám kislányok és srácok,
Hidegcsípte, piros arcok,
Most nem siránkozik senki,
Nem lehet kedvüket venni.
Pici gyerek, alig jár még,
Neki csúszólapát elég.
Kék műanyag, füles tepsi,
Ezzel nem lehet elesni.
Édesanyja megy mellette,
Őrzőangyalként fölötte,
Majd a lejtő legaljától,
Engedi el csak magától.
Senki sem fázik e napon,
Suhannak a jó friss havon,
Ám ebédre hazamennek,
Délután majd ismét jönnek.