Különös, nemde?
Imádtalak, most pedig nem győzlek gyűlölni
az ördögi körből nem tudok kitörni
végletekre sarkalsz, nincsen átmenet
pedig jöttömre zavartan sütöd le a szemed.
Furcsa a lelkem?
Csodáltalak, most pedig megvetlek
mosolyodból kitűnt a fogad fehérje
eszméidben, de főleg benned csalódtam
imádkozz most már, mint égi halottnak.
Szinte lehetetlen?
Bámultalak, most meg nem bírok rád nézni
isteni illatod poshadt lett és régi
keserűvé vált az oly mézédes hangod
már tudom, nem kellett volna hagynom.
Ugye érdekes, nem?
Azt kell higgyem, talán annyira mégsem
valaki mást szerettem, nem is igazán téged,
akit beléd képzeltem tényleg imádtam,
de ne aggódj, szívem nem téged hibáztat...