Bölcső-karodban elringattál hallgatag
Türelem rózsáját bontottad magadban
Meleg mosoly-meződ csitította félszem
Féltettél, becéztél, miért most már értem.
Angyalszelídséggel jó útra tereltél
Naphosszat dolgoztál, fáradva neveltél.
Dolgos kezed alatt pattogott a munka
Betegen dolgoztál, ezt senki sem tudta.
Hosszú évek múltak, emberré neveltél
Akármilyen voltam, szívedből szerettél
Gyermeki hálával mondom ki a neved
Imába foglalom érted a két kezem.
Köszönöm az éltem, azt, hogy felneveltél
Nincs is annyi áldás mit megérdemelnél
Rád raknám a csillagot ezüstholdas éjen
Napsugárból koszorút fenn a kéklő égen.
Tiszta harmatcseppet patyolat reggelen
Lelkem rózsafáját bimbózó szíveden.
Édes, drága anyukám nagyon szeretlek
Megígérem, mindig jó gyermeked leszek.
Mérhetetlen kinccsel felér szereteted
Ha százszor születek is adósod leszek
Épp csak annyit kérek féltő, tiszta szívvel
Épségben, békében tartson meg az Isten!