Simon Roland
A festő és a modell
Lepedő és vászon,
ablak és függöny,
ébrenlét és álom,
birodalma küldött.
Mosolyog és nevet,
igen, nem és talán
titkos nyelven rebeg,
a csókos száj.
Kalap és cipellő,
térd, comb, szoknya
felfed és elrejt a nő,
a képzeletet tovább fonva.
Lomb ívű zöld fény,
cinkosává válsz,
szempár, kútmély,
érinthetetlen entitás.