Búg a lámpa, meredten ülök ágyamon,
Közben azt firtatom, milyen volt tegnapom.
Mit rontottam el, megbántottam valakit?
Elül a búgás, a bútor súg valamit…
Elég volt már, hisz teleírtam egy lapot…
Megtudtam, mennyire félem a holnapot.
Ahogy most hullot hajam szedem a földről
Úgy kutatom –e majd szivemet a csöndből?
A csend sokat mond, hiszen újra búg a fény,
lelkemben újra mocorog a gyáva lény.
Miközben száraz jövőmet tervezgetem,
a gödrökben összeomlik egy-két tetem.
Miközben sóvárgok jóban jó után,
koldusok állnak a templom előtt bután.
Míg híd alá nem jutok tán gyáva leszek,
mint tetemet esznek majd bűzös egerek.
Búg a lámpa, még hallom, azt súgja : aludj!
Szeresd az embereket, ezt az egyet tudd!