A kezeim szerelmesek,
Jaj, s a szám élvez !
Felébredtem, figyeljetek,
A dolgok hozzám oly közel,
S alig tudok élni közöttük,
Hogy meg ne sértsenek tövisükkel.
Egy édes érzés ez,
Felébredés, álom.
S már nem alszom,
Világosan, elefántcsont angyalokat látok.
Kezemet nyújtom, s a Holdra szegezem őket,
Mint valami kilincset, melyet a szobrász kezével művelt.
Jupiter sárga, Héra ezüstös.
Képes lennék sziklákat zúzni.
Ez az érzelmek játéka,
S közöttük a levegő, mely nem hagyja testeinket összefűzni.
Így lelkemnek vitorláit a vágyba viszem ...
Gyönyörű a Napkelte, kis szívem.