tv-riport képei peregnek
már nem is szenzáció
szomorkásan tálalt a hír
pozsony-vereknye
kapom fel fejem
jól ismert a lakótömb
nosztalgia önt el
arccal a járda aszfaltján
megbomlott szőke haj,
vörös vértócsa
ismeretlen asszony
micsoda tapintat
a nézők nem láthatták
végtelenül megnyugodott
nyitott szemét
legalább ennyi részvét
és remény
meg egy nyitva maradt ablak
a ház hatodik emeletén
s virágok helyett
könyvek hevernek
a holttest körül
már haszontalan irományok
lélekről
természet-gyógymódokról
az ésszerű táplálkozásról
csalódások
kilátástalanság
szörnyű magány
megaláztatás
közöny minden irányból
szeretethiány mindenfelől
fekete lepel kerül
a már boldog asszonyra
a fővárosi ember-rengetegben
kihunyt egy élet
mindössze ennyi
s amíg könnyeim hullanak
a tévéből már reklám kacag