Radnai István:
ELFORRALT VIHAROK
buborékvilágokban lakik a csend
elrajzolt hosszúfejű lányok
begombolkoznak ruhájuk
pünkösdi rózsák szirma
alsószoknyáikat a szél
miért alszik zárványokban a világ
mézszínű borostyáncseppekben
a világ feltolul a szigetekre
régvolt bogár a múlt gyantáival
utazik sekély öblökön által
jégkorszak könnyei
és nem olvadnak többet
buborékodat megtalálod
serény asszonykezek
vászonra cseppentik
belefestve meddő ciklusukat
gulácsy után mint a lét ápolói
garabonciájukat légköpenyre
becserélik