Nézlek. Itt
ebben a nagy fehér szobában
elveszel.
Az ajtón túl az élet
láztalan neszel -
idebent fájdalom-homály van.
Eszmélő szemedbe látni fél
a bennem szűkölő anya.
Ebben az óriás fehér szobában
tested kicsiny vonala
árnyal szám köré mosolyt -
de átsikolt a félelem
minden hasadékán a csöndnek.
Korán az ébredés, ne csüggedj.
Színes álmok mind alusznak
de a holnapi szép már itt motoz
az ablakszárnyakon.
Ha volna gyermekarcom
s lenne kék egem
megmutatnám Kicsim
de fel sem ismerem
a felhőtlent, a lepkesúlyt.
Te mégse félj.
Ez a nagy-fehér szoba
ez lesz majd a múlt,
s a jövő emlékké simítja benned
ezt a lázas kisfiút.