Még bimbódzik csak, de már megviselte az élet
Reményei közül mások sokat eltéptek
Még illata sincs, de már szaglásszák érte
Simítják szirmait, pedig nem kérte.
Ring az út szélén, sokan elmennek mellette
Sorsáról mások döntenek helyette
Összehúzza szirmait, mert nincsen melege
De az életből már teljesen elege.
Még fiatal, gyenge a szára
Könnyen lehet kisebb-nagyobb kára
Mire kinyílnak szirmai, mindenki látja
Hogyha letépik, már azt sem nagyon bánja.
Sokat látott, és sokat tapasztalt
Ami tönkreteszi őt, az, az aszfalt,
Szirmai tépettek, neki vigaszt nem adnak
Ő már nem örül az újabb tavasznak.
Hiszen az újrakezdés mindig ugyanaz
Szirmait kibontják a napsugarak
Vigasztalan áll az út szélén
És reménykedve várja, hogy végleg letépjék.
2000. április 3.