Nem megy,
most fáradt és kedvetlen vagyok,
Nem számít, hogy a világ mit játszik,
ha a lélek úgyis halott.
A belémfecskendezett emléked
tartja még égen a Napot,
De felszívódnak a gondolatok,
s én nem szólok, mert így akarod.
Fejemre húzom a tegnapot,
mint rongyos takarót, s szorongok alatta,
mint kisgyerek, kinek anyja
a bújócskát rég feladta.