Nekünk az életünk lett a szél
a kócos reggel is úton talál
alattunk zúg mázsányi acél
és minden kanyarban ott egy halál.
Tegnapok sírnak hátunk mögött
szívünkben szabad farkasok hite
s még ránk vár a Nap a domb fölött
hát nem nézünk vissza már senkire.
Mi tudjuk, az út sosem fogy el
valaki holnap is továbbhalad
a Kékesen értünk áll a Kő
és emlékünk őrzi egy kék szalag.
(Mezei Katalin)