Esti sóhaj
Egyedül vagyok, helyem nem lelem…
Alámerült a szív, lent kutat, keres,
Mint lázas, guberáló ószeres -
Kútba esett egy gyönyörű szerelem.
Csak a szél, csak a hold, csak a csend -
Hű társaim ők a méla éjben,
S ha szívem fuldoklik lent a mélyben,
Csak ők tudják, hogy mi van idebent.
Bennem lassan felbomlik a rend.
Mit keresek, már magam sem tudom.
Ki elhagyott, csak hadd menjen az úton,
A lét nyugalma ripityára ment.
Atomokká. Ez halálfélelem?
Össze már többé nem fog állni,
Kár könyörögni, sírni, kiabálni;
Sóhajként szállni el az éteren.
Nem! Vágyni, menni, élni akarás -
Élni kell tovább, azért is élni!
Új utaktól sosem szabad félni,
Ez lehet csak cél, és semmi más!
Csudát látni gurulna a szem,
Ezer arcával vár a nagyvilág.
S bár az ember véthet sok hibát,
Értelmét fölfogja tán eszem!
És tenni akar a két kezem,
Hiszen mindenütt sok még a munka,
Gyógyírt találni száz bajunkra,
És nem csupán magamért teszem!
A szív zeng, és kihagy a nyavalyás…
De a dologhoz nem elég a kéz,
Sem a szem, mely mind előre néz
Szív is kell, és meglesz a hatás!
Valami nagyon hiányzik nekem.
Nem érdekel gazdagság, vagyon,
Nem dolgozom magam érte agyon,
Talmi csillogás nem vonzza szemem.
Mi csendre int, és eljátszik velem,
Az kellene, kis ékes nyugalom,
És velem dúdolja új dalom
Majdan a jövendő kedvesem!
Mi megríkat, és olykor lelkesít,
Édesítve múló napjaim.
Méz teremjen édes ajkain,
Mely mámorból álomba szenderít.
Mi kéjjel tölt el, és néha fáj.
Sugallja azt, hogy élni mégis szép,
Érezni vágyakra felajzott szívét -
Olyan nótát zengjen az a száj!
Mi öröm, gond, és méla báj,
Az bennünk minden űrt kitölt!
Hazug álmokra nyelvet ölt,
Léleknek törvényt szab szent szabály!
És bennem őserőket szít,
Mellyel újra csatasorba állok!
Állhat utamba bozót, vagy árok -
Szívem belőle új hitet merít.
*
Egyedül vagyok, helyem nem lelem.
Csak a szél, csak a hold, csak a csend...
Bennem lassan felbomlik a rend
Atomokká. Ez halálfélelem?
Nem! Vágyni, menni, élni akarás!
Csudát látni gurulna a szem,
És tenni akar a két kezem.
A szív zeng, és kihagy a nyavalyás!
Valami nagyon hiányzik nekem,
Mi csendre int és eljátszik velem;
Mi megríkat, és olykor lelkesít.
Mi kéjjel tölt el, és néha fáj;
Mi öröm, gond és méla báj
És bennem őserőket szít.
2010. 1.12.