Amikor kisebbek voltunk
olyan egyszerű volt minden
ki, mit, hogy gondol rólunk
nem is érdekelt minket.
Szerettük, ki viszont szeret,
minden fekete volt, vagy fehér
egyértelmű volt minden jelenet
hogy ki mit csinál és miért.
Sírtunk, ha fájt, ha bántottak
örültünk sok apró kincsnek
nem is gondoltunk másokra
hisz akkor rendben volt minden.
Most már felnőttünk végre,
de nem felhőtlen az egész,
nem hallgatunk sokszor az észre,
mert felelősnek lenni nehéz.
Csalódunk sokakban, sokszor,
titkoljuk, hogyha valami fáj,
könnyeink nyeljük titokban olykor
s tudjuk mi az, mi másoknak árt.
Ma a szerelem sem csak játék
nehéz lett bízni egy hitben
de érzem, minden nap ajándék
mert most is rendben van minden.