Szitáló hó megül az ágon,
Mint aktnak, könnyű fátyol,
Takarja fának pózoló karját!
Tisztaság fehér leple, víznek
Kéken szálló kristály szeme.
Keringőznek a légben, s
Kacsintva egymásra néznek.
Morajlás, fának reccsenő ága,
Az erdőnek téli szimfóniája!
Enyhe szellő ágat lebbent, száll
Az aktok pihe ruhája.