A vízözön legendája
Írta: szucsistvan Dátum: Január 13 2010 09:32:44
H
Akkortájt, hogy sokat esett,
Noé bátyó útnak eredt.
Ringott alatta a bárka,
széltől dagadt vitorlája.
Teljes hír
A VÍZÖZÖN LEGENDÁJA
(Szűcs István)
(gyerekeknek)
Akkortájt, hogy sokat esett,
Noé bátyó útnak eredt.
Ringott alatta a bárka,
széltől dagadt vitorlája.
Nagy hajó volt, színehagyott.
Hajó mélyén az állatok
fajtáinak egy-egy párja,
ahogyan az Úr kívánta.
Volt itt zsiráf, elefántpár,
oroszlán és két jaguár,
tehénke a baloldalon,
hogy az útra tejet adjon.
Nagy vihar volt. Mit nem mondok,
a hullám az égig csapott.
Noé fenn a fedélzeten
el is ázott istenesen.
- Hogyha egyfolytában ázok,
bizistók még jól megfázok !
- mondja Noé morgolódva -
Szükségem lesz egy kis borra !
- Van itt egy kis hordó, tudom,
amit nem látott az asszony !
Egy-két bögrével beveszek,
legyen belül egy kis meleg !
- Jó ez a bor ! Finom, édes.
Ha itt marad, ecetes lesz !
És hogy mentse a romlástól,
Noé bátyó jól becsápol.
Másnap reggel padlódeszkán
úgy akadt rá ott Sém és Kám.
Istentelen mód elázva,
azt sem tudta, hol a gálya.
Azért az út mégis haladt.
Elcsitult a vihar egy nap.
Szembenéztek sok veszéllyel,
negyven nap, és negyven éjjel.
Egy reggel Noé galambja
elrepült, és nem jött vissza.
A vén Noé felkiáltott :
- Nemsokára partot látok !
- Unom már a hajóutat !
Legyen föld a talpam alatt !
Tengerészni akármi jó,
szűk már nékem ez a hajó!
Ki is szálltak az új partra.
Állatokkal szépen sorba.
Ahogyan szólt az ígéret :
Ők lettek itt az új élet !
(2009-11-17)