Jó idő van, s egyszercsak eltűnik a nap
Elfedte egy felhő, csak egy pillanat
És újra ragyogó kék az ég
És ekkor felsír egy kisgyerek, csak egy pillanat
Anyja mellette áll, és az ölébe húzza
Vigasztalva nyalja meg kezét egy kiskutya, csak egy pillanat
És átszalad a téren egy macska, mit a kutya
Gyereket feledve kergetni kezd, csak egy pillanat
És nincsen már sehol, nem látni már
Csak táncot járó bokrokat, csak egy pillanat
És egy riadt galamb száll fel onnan
Nyugodtabb helyet keresve, csak egy pillanat
És újra leszáll egy magas diófa legfelső ágán
Párja mellé, és turbékolni kezd, csak egy pillanat
Mit megles egy vén anyó, és a régi szép időkre gondol
Hogy nem volt más, csak egy pillanat
Mikor rá kellett ébrednie, egyedül van
A házban, ahol családjával élt, csak egy pillanat
És kisunoka fogja kézen a nagymamát
Kérdezve tőle egy virág nevét, csak egy pillanat
És ölébe kapja, és meglesik nevetve
A rejtélyes tulipánt, csak egy pillanat
És a gyerek felnő, nem kérdez már butaságokat
Megismerve a felnőttek világát, csak egy pillanat
Az ő haja is lassan megőszül, és egy padon ülve
Nézi a sárkányt eregető gyereket, csak egy pillanat
A sárkány elszáll, repülne fel a napig
Ha el nem kapná a zsineget, csak egy pillanat
A gyerek újra ugrál, és nevet, gondtalanul sárkányt ereget
És ekkor hirtelen eltűnik a nap, de nincs baj, csak egy pillanat.
2000. április 11.