Áldás és átok
Érzem, de nem akarom,
Egyszerűen nem mozdul a karom,
Mikor mást simogatok.
Szenvedek és belülről emészt,
Így élnem nehéz,
Mert éltet és elenyész.
Mikor egyedül vagyok,
Megszűnnek a hangok,
Míg az utamon haladok.
Építem a fantáziám szüleményét,
És megjelenik túlvilági lényként,
Lerombolja, nem nyújt be kérvényt.
Szavakban formálom,
Amire igazán vágyok,
És eltűnik az álmom,
Hogy valóra váljon.