Ős régi szél dalolgat bennem,
Szívemben ott még a pillanat,
Mikor mosolyod csábított el,
Engem, egy édes kis híd alatt!
Én akkor szellő voltam, gyengéd szellő,
Tengereknek vad hullámján is táncoltam,
S mikor a magány, partjaira vetett engem,
Szomorúan, egyedül csak, terólad álmodtam!
Álmodtam egy boldogságos szigetet,
Álmodtam hamvas óceáni éjszakát,
Melyben az igaz szeretetnek napsugara,
Megénekli lelkem, csodaszép évszakát!
Láttam ahogy áldást ad nékem,
Áldást, az első hajnali napsugár,
Bíztatva, a nagy feladatra engem,
Kis tenger- te csak ússz tovább!
Úszok tovább, az álmok mezején,
Még mindig keresem azt az arcot,
Akinek egykor megfogadtam Én,
Hogy sohasem adom fel a Harcom!
Nem adom fel, de nem ám!
Erre tanított engem a hazám,
S benne az én legszebb ékességem
Az én drága-jó- szerető ÉDESANYÁM!