Ígéret
Írta: csontosmarta Dátum: Január 14 2010 08:54:35
Z
Csak azt ne mondd, hogy még várjak,
hogy lassan hömpölyög a megoldás a mélyből,
csak azt ne mondd, hogy az ég vásznára
vakító csillagokat varázsolsz a sötétből.
Teljes hír
Csak azt ne mondd, hogy még várjak,
hogy lassan hömpölyög a megoldás a mélyből,
csak azt ne mondd, hogy az ég vásznára
vakító csillagokat varázsolsz a sötétből.
Szórtál szirmokat örvénylő mederbe,
s szavaidat hímezted az iszap tetejére,
tükörbe törted mosolyod virágát,
szememre vontattad a várakozás hálóját.
Az ígéret láncát egyre messzebb húztad,
bűntudatod szegeit fényből kovácsoltad,
magokat kevertél száraz homokba,
sóhajod párolgott üres szólamokba.
Szikrát pattintottál száraz agyagba,
szivárvány kötöttél csontszáraz ágakra.
s míg tévelyegtél a semmi erdejében,
valami elúszott súlytalan derengésben.
Próbáltál vasból aranyat önteni,
s a köveket a hegyen fölfelé görgetni,
jeleket küldtél kuporgó önmagadnak,
csődöt mutattál viharnak, fagynak.
Megszakadt kezedben a hangszer húrja,
árnyékba fonnyad sugarad koszorúja.
Csak azt ne mondd, hogy még várjak,
hogy lassan hömpölyög a megoldás a mélyből,
csak azt ne mondd, hogy az ég vásznára
vakító csillagokat varázsolsz a sötétből.