régen nem írtalak,
de bizony megírlak
fénylő ködkapunak,
hajnal-lant zengésnek,
virágkoszorúnak...
régen kerestelek,
meg-is-megtalállak
nádbuga-hajlásban,
égergyökér-szőttes
partszéli hajában...
régen hiányoddal
aj, de régen élek,
hargita-fenyérek
zöldjén térdre esve...
hallgatásod mégis,
magas jegenyék közt,
(már az égbe érnek)
ott lepi az este...
..............................
aj, ha soká élek,
hargita-fenyérek
zöldjén, csillagfényben
megtorpan az este...
megtorpan az este,
fejfa-jegenyéknek
árnya is eloszlik,
szétszáll, ég-szusszanás
hajlik kék hegyekre...