Édes Istenem ne hagyj!
Ne hagyj el engem.
Mondják, feltámasztod a haldoklót?
S ha lelkem, mint porladó szikla
Hull darabjára?
S légy porladó sziklában cement.
Ha megkötött, ültetett hit,
Szívemben ér lüktet, erekben
Mint éledő vörös patak duzzad,
Áraszt minden szövetet.
Már a patak csobog, benne halljam,
Halljam intő szavad!
Hallom szavad, ajkamról
Pataknak új dala fakad!
Hol, a porladó szürke cement?
Jordan folyó áradó vízének partján,
Mint épülő várnak, hű bástyája áll.
Szavad lüktető érnek csermelye,
Árad, sodor, ajkamon hű dal száll!
Hű dal száll, mint gyermek arcán
Anyja csókja, világnak, világa!