Ha a szívem kivehető volna,
úgy éljek, szó nélkül tenném a gardróbba,
Nem vinném magammal, hogy ne fájjon,
mikor gondolat ébred emlékszilánkon.
Ha a lelkem kristálytiszta volna,
nem hívna le ördög táncra a pokolba,
Egyenes gerinccel állnám a kísértést,
lelkemből merhetnél őszinte megértést.
Ha az eszem picit is több volna,
álmok vizéről-még ma- haza hajózna,
Holnap ágyán nem akkor ébredne,
mikor a vén idő ellépett mellette.