Közeledik az az Évszak, mely a fák leveleit ostorozza,
Történeteim eszembe jutnak,
Melyek a jövőből jönnek, mert nem szerették a múltat.
Tehát, kimondom: Esőnek kötelei omlasztják...
A vizes levegőt, mely az estével göngyölődik,
S iszonyatosan rosszak.
Te szív, ... rejtélyes földteke,
Lelkek levegője közelít,
Képeid gyöngédek, lepkék.
Mély lélegzetet veszek...
Az segít.
Közeledik levelek évfordulója, melyet az eső ostoroz,
S a Holdat, mint patkót verdes.
Évfordulója az egész szavaknak,
Melyek fogaink között morzsolódnak
Valamikor szabadon kimondtam:
Nem volt helyes.
Vágy és szerelem,
A szív rejtélyes földteke,
Itt szeretek élni s meghalni, mindenben.