nehéz lett a súlytalanság
és észveszetten
körbeforgott a föld
a sejtelem oszlopot kapott
majd bizonyság-falakra dőlt
aztán a világ összeomlott
és hegyek mordultak
romjaikra
sárvizet öklendett a völgy
és sziklasírokba mosta mosta
a visszhang fuldoklón beszélt
a szelek bő-szívekbe fújtak
idegenné sápadt a remény
félelmes távol-folt a holnap
aztán a falak mind felálltak
bástyák szöktek az ég alól
a folyó fodrozódva áradt
csak én vesztem el
valahol