Ezer sziget boldogsága ölel,
Ezer tenger fénye reám ragyog,
Megtörve a sötét csend üzenetét,
Én újra, és újra ismét szabad vagyok!
Láncaim már összetörtek- ne keresd többé
Én már egy boldogságban élő sziget vagyok,
Hol nem Robinson Crusoek élnek halomra,
Hanem a szabadságot választott nagyok!
Szigeted vagyok, mely téged is átölel,
Szigeted vagyok, aki ha kell érted lángol,
S mutatja akkor is néked azt a bizonyos utat,
Ha Megváltásod oly nagyon- nagyon távol!
Szigeted vagyok, és leszek örökkön-örökké,
A napsugarak tovatűnő, édesded hajnalán,
S akkor is mikor együtt fürdünk a szigetemnek,
Tengernyi habbal játszó szívtipró dallamán!