Tépő Donát:
ablaktalan
Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront: ébredek
Felnézek nagyon lágyan bevethetem karton ágyam
sziszeg bágyadtan a hajnali hidraulika károgva -
tessék vigyázni: az ajtók záródnak
Undor tekintetű földalatti turisztok vetemednek sok világhálóról arrébbsuhintott kortárs kuzinom gyepesedett meg így szőrös aluljáróforgáccsá
Reggelire meg van még a tegnap esti kétdekás a zsebben
placebopácolt irtózatos szenvedés - a remény félreáll ma is csüggedtebben: rút csíkosszatyor nemzedék
Délben a fagyban is kaptató Népkonyha ebédjegyekkel szaggató ütemekben perdít kenyérszeletekkel kapható ingyen kosztot vékonyra
Másokat bekap a rehab már kora délután a vergődő kannásborolimpia nyitányáról szalajtott gála díszvendég
az erjedő presszófüst szivárgásból harácsol sztorit ki ma
Izzik a Krízisvonal szállók telnek meg lassan szőrösödő lepedékkel - bűzös kiskocsma flash szinkronban a szomszéddal : olcsó éjjeli menedékhely
Az alagút bélbolyhai vagyunk: akinek ez jutott csak fekszik zavartalan pufajkamerevséggel időnként belepiszkítva éjjel
az ablaktalan huzatba