Az ádáz éjjel ismét lesújtott,
S csak neved suttogása jutott
Éva leszek, s te légy az almám,
Érintésed bűn, de úgy akarnám!
Beléd harapva érzem édes a vétek,
Az édenben ezért kitagadottként élek
Áhítva óhajtom a paradicsomot veled,
Röhög a sátán:- azt ugyan nem lehet!
Akkor hát fussunk gyorsan el innen,
Nincs velünk már se sátán, se Isten
Éva és almája sivár, puszta földön,
Uruk a vágy tövis közt, de győzzön!